Élõhely:

Costa Rica-tól Braziliáig

Az Avicularia génusz (Avicularia Lamarck, 1818) még a madárpókok között is igazi különcnek számít. Mind morfológiailag, mind viselkedésre. Természetes élõhelyük a lombkoronában van. Itt szerzik táplálékukat, itt szõnek maguknak fészket és itt is szaporodnak. Táplálékukat fõként repülõ rovarok teszik ki, ez jórészt lepkékbõl és kétszárnyúakból (legyek, szúnyogok) áll. De nem ritkán zsákmányolnak kistestû madarakat, mint a híres metszeten egy 'Avi avi' kolibrit fogyaszt. Innen származik az egész csoport neve: Madárpók, Vogelspinnen, Birdspider, stb.

A pók tartása:

Az Avicularia avicularia általában könnyen beszerezhetõ faj. Tartása nem jelent komoly gondot, de azért nem tartozik az igénytelen fajok közé sem. Jól benövényesített toronyterráriumban érzi otthonosan magát. 30x30x40cm-es helyen tartom az Avijaimat. Mivel a lombkoronában él, szüksége van függõleges vízszintes ágakra is. Én a talajt (tõzeg, moha, virágföld) vastag mohapárnákkal borítom be. Bonyolult, elágazó szõlõtõkét teszek be, melyet lapos kõre helyezek, hogy ne érintkezzen állandóan a nyirkos talajjal. A fát úgy állítom be, hogy a vége elérje az egyik felsõ sarkot, mert így szinte biztos, hogy ide készíti majd a fészkét. Ha nincs bent ilyesmi tereptárgy, általában akkor is valamelyik felsõ sarokba fog pókunk fészkelni.
A fa mellé szoktam növényt ültetni. Egy konytvirágfélét (a fényképen ez látható) valamilyen Philodendron faj, a könnypálmának (Monstera) rokona amit szinte mindenki ismer (nagy, lukacsos levelû, gyógyszertárak jellegzetes növénye :). Ez a növény is rendelkezik azzal a képességgel, hogy ha elegendõ vize van akkor a levelek végén vizcseppek jelennek meg (hogy ez miért jó, késõbb). Magas páratartalom mellett légzõgyökereket növeszt, melyeket ha vízbe lógatunk, átalakulnak felszívógyökérré. Ezzel sok bomlásterméket kivonhat az itatóból.
Itatni ezt a pókot sem szokványos megoldás, mert tálból gyakran nem is tud, ha a függõleges fa tövéhez állítunk egy poharat, akkor abból fejjel lefelé talán fog inni. De az a jó megoldás, ha a tereptárgyakat, jobb esetben a növényt vagy a fészkét 2-3 naponta bepermetezzük friss vízzel. Mivel ez a faj esõerdõkben él, ahol szinte minden nap esik az esõ, ezért ezzel esõt szimulálunk. A cseppekbõl már tud inni, mert a természetben is ezt teszi. Az elöbbiekben emlitett növény azért nagyon jó választás, mert a levelek végén megjelenõ vízcseppekbõl az Aviculariák elõszeretettel isznak.
A tartási körülményeknél nagyon fontos megemlíteni a páratartalmat. 70-80 %-os megfelelõ neki, de vigyázzunk, mert így is jól szellõzõ terráriumot szereti, ne felejtsük el, hogy lombkoronában él, olykor 40-60 m magasságban. Ha a terrárium falán kondenzvíz jelenik meg (ott 100 %-os a páratartalom, mert a levegõ 100%-ig tellitett vízgõzre nézve), akkor szellõztessük ki a helyét, mert az ilyen fülledt körülményeket csak ideig óráig viseli el. Nappal jó,ha 28°C körül van, viszont éjszaka lesüllyedhet 22 körülire is a hõmérséklet.

Leírása:

A picik egyvedlésesen 1,5-2 cm-esek, jól esznek és kezdetben igen gyorsan nõnek. Etetésnél vigyázzunk, hogy max. akkora táplálékot adjunk nekik, mint pókunk utóteste, inkább többször adjunk keveset. A zsákmányt sokkal, fele idõ alatt elfogyasztja, mint a talajlakók általában. Késõbb, mikor már kezd kialakulni a végleges színezetük, táplálkozásuk rapszódikussá válik, vedlések után pár héttel hatalmasakat zabálnak, ilyenkor hetekig elõl vannak, késõbb akár hónapokra visszavonulnak fészkükbe. Azért vigyázzunk ezzel, mert elõfordul, hogy éjszaka azért kijár vadászni. Ilyenkor lámpaoltás elõtt érdemes beetetni. Arra törekszem, hogy olyan rovarokat adjak nekik, amihez hasonlókat természetes élõhelyükön is zsákmányolnak, nyáron gyakran fogok nekik lószúnyogot. A legyekre is elõszeretettel vadásznak. De a lényeg, hogy olyan táplálékállatokat adjunk, amik felmásznak a fészek környékére pl.: sáskák, bütykös csótány, s ha jól van berendezve, a tücskök is felmennek. Vedlések elõtt hetekre elvonulnak fészkükbe, ilyenkor általában fel is újítják. Rendkívül szelídek, viszont nagyon gyorsak és nagyokat képes szökkenni, úgyhogy ha nyitva van az ajtajuk, fél szemmel mindig ügyeljünk rájuk, mert képes kiugrani. Pároztatás idején szokás több hétig is a párokat együtt tartani. Megjelenése és viselkedése miatt, nem hiába lett sokak nagy kedvence.